05.08.2014

Adam

A bölcsesség

Erős vár a mi Istenünk

József Attila fordításában

 

Erős vár a mi Istenünk,

Kemény vasunk és vértünk.

Inségben együtt van velünk,

Megvált és harcol értünk.

Kél az ősi rossz,

Bajvető gonosz,

Csel vad fegyvere,

Erőszak ővele,

A földön ő az első.

Önnön erőnk csak délibáb

És bizony esnénk esten.

De harcba küldte Egy Fiát

Értünk maga az Isten.

Kérded-é, ki az?

Jézus, az igaz.

Sok had, Egy a fő,

Nincs Isten más csak Ő,

Krisztus a Győzedelmes.

S ha földön ördög nyüzsgene

És elnyelni akarna,

Meg nem riadnánk – ellene

Győz hitünk diadalma.

A világi úr

Tombolhat vadul,

Semmit sem tehet,

Ő megítéltetett.

Megrendül egy szavunkra.

Él, áll az ige igazul,

Akárki vesse-hányja.

Táborainkra száll az Úr

Szent Lelke, adománya.

Jóhír, nő, család,

Jószág, test, világ

Veszhet, vihetik

Veszendő kincseik', –

Miénk marad az ország.^[

Magyar nyelvű szövege

Erős vár a mi Istenünk,

Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha ő velünk, ki ellenünk?

Az Úr a mi oltalmunk.

Az ős ellenség

Most is üldöz még,

Nagy a serege,

Csalárdság fegyvere,

Nincs ilyen több a földön.

Erőnk magában mit sem ér,

Mi csakhamar elesnénk,

De küzd értünk a hős vezér,

Kit Isten rendelt mellénk.

Kérdezed: ki az?

Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia,

Az ég és föld Ura,

ő a mi diadalmunk.

E világ minden ördöge

Ha elnyelni akarna,

Minket meg nem rémítene,

Mirajtunk nincs hatalma.

E világ ura

Gyúljon bosszúra:

Nincs ereje már,

Reá ítélet vár,

Az Ige porba dönti.

Az Ige kőszálként megáll,

Megszégyenül, ki bántja.

Velünk az Úr táborba száll,

Szentlelkét ránk bocsátja.

Kincset, életet,

Hitvest, gyermeket

Mind elvehetik,

Mit ér ez őnekik!

Mienk a menny örökre!^[

Német nyelvű szöveg

Ein feste Burg ist unser Gott,

Ein gute Wehr und Waffen.

Er hilft uns frei aus aller Not,

Die uns jetzt hat betroffen.

Der altböse Feind,

Mit Ernst er’s jetzt meint;

Groß Macht und viel List

Sein grausam Rüstung ist,

Auf Erd ist nicht seinsgleichen.

Mit unsrer Macht ist nichts getan,

Wir sind gar bald verloren;

Es streit’ für uns der rechte Mann,

Den Gott hat selbst erkoren.

Fragst du, wer der ist?

Er heißt Jesus Christ,

Der Herr Zebaoth,

Und ist kein andrer Gott,

Das Feld muß er behalten.

Und wenn die Welt voll Teufel wär

Und wollt uns gar verschlingen,

So fürchten wir uns nicht so sehr,

Es soll uns doch gelingen.

Der Fürst dieser Welt,

Wie sau’r er sich stellt,

Tut er uns doch nicht;

Das macht, er ist gericht’:

Ein Wörtlein kann ihn fällen.

Das Wort sie sollen lassen stahn

Und kein’ Dank dazu haben;

Er ist bei uns wohl auf dem Plan

Mit seinem Geist und Gaben.

Nehmen sie den Leib,

Gut, Ehr, Kind und Weib:

Laß fahren dahin,

Sie haben’s kein’ Gewinn,

Das Reich muß uns doch bleiben.

WIKIPEDIA
http://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91s_v%C3%A1r_a_mi_Isten%C3%BCnk#cite_note-9

http://enekeskonyv.lutheran.hu/enek256.htm

NAGYON FÁJ

Kivül-belõl
leselkedõ halál elõl
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettõs teher
s kettõs kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végzõ vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nõ, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élõk közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgõ csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemõ
is szenvedi, ha szül a nõ.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegõdik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, õ ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hû ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nõk, terhetek
viselõk, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nõ miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belõl
menekülõ élõ elõl
a legutolsó menedéket.


 - József Attila -
1936. október-november

gut ding will weile haben

24.07.2011